Anekdoták Eszterházán

Bagatelle

Mikor Mária Terézia meglátogatta Esterházy Miklóst eszterházai kastélyában, a herceg igazi fejedelmi fénnyel fogadta. A palotát egy hatalmas teremmel toldotta meg, hogy ott rendezzék az ünnepeket, de ez az épületszárny még a királynő érkezése előtt leégett. Ekkor a herceg hirtelen egy kis kastélyt építtetett a felséges asszony számára a parkban, a remek palotácskában folytak a kerti mulatságok.


Egy ilyen mulatság után Mária Terézia megkérdezte a hercegtől, mibe került ez a gyönyörű kis kastély?
- Nyolcvanezer forintba.
- O, das ist für einen Fürsten Esterhazy eine Bagatelle! (Oh! Ez egy Esterházy hercegnek semmiség!)
Alig fordultak egyet, már arany betűkkel ragyogott a kastély kapuja fölött e szó: Bagatelle. Attól fogva ez volt a pompás épület neve.

Búcsúszimfónia 1772

A herceg egy alkalommal szokása ellenére több héttel meg akarta hosszabbítani eszterházai tartózkodását. A gyengéd férjek megrettenve a hírtől (a családjuk Kismartonban tartózkodott, őket nem vihették magukkal Eszterházára), Joseph Haydnhoz fordultak tanácsért. Haydnnak ekkor támadt az az ötlete, hogy ír egy szimfóniát, amelynek során egyik hangszer a másik után elnémul. A szimfóniát az első adandó alkalommal bemutatták a hercegnek. Minden muzsikus azt az utasítást kapta, hogy mihelyt szólamával végzett, oltsa el gyertyáját, csomagolja össze kottáját, és hangszerét hóna alá véve távozzék. A herceg azonnal megértette a már hangnemében is szokatlan fisz moll szimfóniába csomagolt némajátékot, és már másnap parancsot adott az indulásra.

Mária Terézia és Haydn

Haydn bécsi tartózkodásakor jegyezték fel, hogy amikor az újonnan megépített schönbrunni kastély állványzatán hangos kiáltozások közepette a fiatal kóristák ugrálni kezdtek, Mária Terézia császárnő megparancsolta, hogy a főkolompos Josephnek "mérjenek ki egy friss nyaklevest”. A parancsát azonnal teljesítették. Amikor jóval később, 1773-ban a már híres mester találkozott Eszterházán a császárnővel és elmondta a történteket, Mária Terézia csak ennyit válaszolt: "Úgy látszik, a verés meghozta gyümölcsét, mert Haydn híres ember lett", és fájdalomdíjként egy gyönyörű gyémántokkal kirakott arany tubákos szelencét adományozott az egykor megvert kisfiúnak.

Ha jó operaelőadást akarok hallgatni...

A kastély fejedelmi méreteihez fejedelmi udvartartás illett. Mi sem természetesebb, mint hogy Fényes Miklós az udvari élet pompájában is igyekezett követni a Napkirály versailles-i példáját. A költségeket nem kímélte. Udvartartása átlag évi 40 000 forintba került, ami 1 800 000 forintnyi évi jövedelmének csak igen kis hányada volt. Bő tiszteletdíj jutott ebből az udvari színészeknek, festőknek, muzsikusoknak és legelsősorban az Esterházy-zenekar lassan világhírre emelkedő karmesterének, Joseph Haydn-nak. Haydn muzsikájáért a bécsi előkelők Eszterházára igyekeztek. Mária Terézia nem egyszer mondotta: "Ha jó operaelőadást akarok hallgatni, Eszterházára megyek."

Borotva-kvartett

1789-ben John Bland hangversenyszervező Londonból Eszterházára utazik, hogy Haydnt megnyerje egy hangversenykörútra. A körút nem jöhetett létre, hiszen az öreg, beteges Miklós herceg nem engedte volna el kedves karmesterét, de Bland mégsem távozott üres kézzel. Erről így mesélt:

"Amikor Eszterházán felkerestem Haydnt, éppen borotválkozott. Rossz, életlen borotváját dühösen csapkodta a fenőszíjhoz és így fogadkozott: Egy jó angol borotváért odaadnám a legjobb kvartettemet. Ekkor szó nélkül megfordultam, és a vendégfogadóból elhoztam a sajátomat, amit átnyújtottam a mesternek, aki ennek ellenében nekem ajándékozta az éppen befejezett csodálatos művét."

Ez a fisz mollban írt kvartett ténylegesen úgy hangzik, mintha egy borotvát fennének ütemesen csattogtatva a fenőszíjon. Azóta ezt a vonósnégyest Borotva-kvartettnek (Rasiermesser-Quartett) hívják.