Joseph Haydn

Nem származott művészcsaládból, ősei szorgalmas kétkezi munkások voltak. Tőlük örökölte szorgalmát, a pénzügyekben való pontosságát és a bölcs beosztást.
Zenei tehetsége a rohraui iskolamesternek tűnt fel. Hainburgban énekel, majd 8 évesen a Stephans dóm fiúkórusába kerül Bécsbe. 17 évesen hangja mutálása miatt állás és ajánlások nélkül került a bécsi utcára. Külvárosi kocsmákban muzsikálgatott majd utcai zenélésből és orgonálásból élt. Majd Morzin cseh grófhoz szerződött karmesternek Lukavicére. A gróf egyik hangversenyén jegyezte meg a fiatal karmester nevét Esterházy Pál Antal herceg, és 1761-ben szerződtette. A hercegi szolgálat alatt közel 80 vonósnégyest írt. Ez azt mutatja, hogy Haydn igen könnyen komponált, csaknem az írás gyorsaságával jegyezte le a kottafejeket.
Pál Antal herceg halála után öccse „Fényes” Miklós vette át a hercegi címet. A hercegi udvar 1766-tól az év nagy részét Eszterházán töltötte. Hetenet két-három operaelőadást és két hangversenyt rendeztek. A herceg folyamatosan követelte az újabbnál újabb zenedarabokat, amelyeknek komponálása Haydnnak sokszor komoly nehézséget okozott.
Haydn, mint zeneszerző sikeres volt Eszterházán, de magánemberként sokat szenvedett. Megnősült, feleségül vette Maria Anna Kellert, de békés otthon és gyerekek helyett nyert egy civakodó, féltékeny és vakbuzgó feleséget. Ezek után nem csodálható, hogy amikor a herceg udvarában megjelent Antonoi Polzelli hegedűs és Luigia Polzelli mezzoszoprán énekesnő, Haydn beleszeretett a tipikus olasz, kecses alakú, barna, tüzes szemű nőbe. Luigia rendkívül boldoggá tette Haydnt, a vele való emberi kapcsolat mélységesen felkavarta, életét izgalmasabbá és gazdagabbá tette.
1784-ben megismerkedett Wolfgang Amadeus Mozarttal. Jellembeli különbözőségük miatt ez a találkozás mindkettőjük számára ösztönzően hatott. Mozart hangulatember volt, Haydn kiegyensúlyozott, barátságos, jó humorérzékű. Mozart 25 éves, gyorsan, látványosan fejlődő zeneszerző, míg Haydn 49 éves, érett, lassan változó karmester volt.
Haydn a világtól elzárt Eszterházán munkálkodva nemzetközi hírnévre tett szert. Fényes Miklós herceg utolsó éveiben szinte remete életet élt, Haydn ebben az időben már elsősorban külföldi megrendeléseken dolgozik. A herceg halála után teljes szabadságot kapott, de viselnie kellet az „Esterházy karmester” címet. Ajánlatot kapott egy londoni szereplésre, az út hatalmas sikert hozott Haydnnak, nemcsak a művészvilág, az angol arisztokrácia is elfogadta, és oxfordi doktorrá fogadták. 1795-ben II. Esterházy Miklós megbízta a zenei élet újjáteremtésével. Haydn munkája nem volt megerőltető, évente egy-egy misét kellett komponálnia, ezért új zenei műfajban, az oratóriumban próbálta ki magát. Teremtés című oratóriuma óriási sikert aratott Bécsben.
Haydn ezután még sokat dolgozott, de tudatában volt gyengeségének, öregségének. 1803-ban lépett utoljára közönség elé, a Megváltó hét szava című művét dirigálta.
1809. május 31-én szelíden elaludt, de nem aludhatott nyugodtan. Bécsben temették el. 1820-ban átszállították holttestét Kismartonba és ekkor derült ki, hogy teteméről levágták a fejét. Koponyája hosszú évekig a Rosenbaum házaspár tulajdonát képezte, akik a frenológia hívei voltak. A frenológia álláspontja szerint a koponyacsontok homorulataiból és domborulataiból kikövetkeztethető az ember zsenialitása, és a Haydn koponyára ezen elmélet alátámasztása miatt volt szükségük. Mivel sikertelen volt a nyomozás a koponya holléte után, Haydn földi maradványait a fej nélkül temették el újra. Hosszú évek teltek el mire aztán a fej és a test végül 1954-ben egyesülhet.