Esterházy Fényes Miklós

majd Leidenben folytatja, ezután a vagyonos fiatal főnemesek szokása szerint „lovagi körútra” indul Nyugat- és Dél- Európába. 1737-ben feleségül veszi Maria Elisabeth Ungnad von Weissenwolf birodalmi grófnőt, és beköltözik vele a Fertő-tó déli partján lévő kis süttöri vadászkastélyba.

1740-ben katonai pályára lép, vezérőrnagy, majd altábornagy, kitüntetik Mária Terézia-érdemrenddel. 1762-ben bátyja halála után Miklós örökli a hitbizományt és a hercegi címet. Belekezd a vadászkastély átépítési munkálataiba, hogy aztán kora legjelentősebb építészeti alkotását hozza létre. A mocsaras terület közepén megszületik a „magyar Versailles”: Eszterháza kastélya.

A magyar testőrgárda kapitányának frissen kinevezett herceg 1764-ben koronázási követként tartózkodik Frankfurtban, ahol az ifjú Goethét az „Esterházy-tündérvilág” szóképre ihlette.

A herceg nagyvonalú életvitelével a „Fényes” jelzőt érdemelte ki. A világ ámul a mesés évek beköszöntével Eszterházán: Joseph Haydn a hercegi udvari zenekar hangversenymestere. Eszterháza a színművészet, a zene, a képzőművészetek központjává vált, és varázslatos vigasságok színhelye. Mária Terézia 1773-as látogatása során élte meg Eszterháza csúcspontját. A herceg 1790-ben, Bécsben halt meg, és a kismartoni családi kriptába temették el.