Második fénykor

Esterházy IV. Miklós (1869 - 1920) Bécsben született. Jóllehet korán kezdett tanulni idegen nyelveket, teljesen magyar szellemben nevelkedett. Gimnáziumi tanulmányait Sopronban, mint nyilvános tanuló végezte, majd Budapesten doktorált jog- és államtudományokból. Utána katona lett. Apja halálakor, 1898-ban lépett ki a hadseregből, mint tartalékos huszár főhadnagy, hogy átvegye örökségét.

Még ugyanezen év november 16-án feleségül vette Cziráky Margit Mária Ludovika grófnőt, csillagkeresztes hölgyet, egy nagymultú magyar család leányát.

A fiatalok nagy, közösen megálmodott tervekkel indultak a házaséletbe. Célul tűzték ki az Esterházy család anyagi helyzetének rendbehozatalát, a birtokokat terhelő zárgondnokság felszámolását és a generációk óta elhanyagolt családi műemlékek tervszerű felújítását.

Ennek megfelelően szerény életformát választottak, előbb a dörfl-i kúriában rendezkedtek be, majd a lékai nyári kastélyba tették át rezidenciájukat. Kismartont, a bécsi palotát és más házaikat költségmegtakarítás céljából lezárták, és Miklós herceg saját kezébe vette a hatalmas Esterházy birtokok irányítását. Mindebben eltökélt munkatársa volt a fiatal feleség is, aki erélyes gazdaasszonynak bizonyult. Mint maga írta egyszer, „kapitányasszony voltam egész életemben”.

Nem volt könnyű feladatuk. Amint a házaspár levelezése mutatja, Miklós herceg csaknem annyit volt üzleti utakon, mint akármelyik korunkbeli nagyvállalat vezetője. Szinte csodával határos módon, mindössze tíz egynéhány esztendő alatt fizették ki a birtokokat terhelő milliós adósságot, és feloldották a nyomasztó zárgondnokságot is. Tették pedig mindezt úgy, hogy közben egyik családi kastélyt és kegyúri templomot a másik után renováltatták.

Eszterháza kimondottan a hercegnének volt a szívügye. Mindjárt a zárgondnokság feloldása után hozzálátott a „kapitányasszony”, hogy új életet leheljen Esterházy Fényes Miklós (1714 - 1790) elhanyagolt tündérvilágába, és ha a mostoha sors keze el nem ragadja 1910-ben, mindössze 36 évesen az élők sorából, be is fejezte volna a megkezdett munkát. Halála előtt kérte férjét, hogy a kismartoni családi kripta helyett Eszterházán temettesse el valahol, ahonnan látni a Hanságot, a Fertő tavat…

Miklós herceg, öt gyermek apja, nem nősült újra. Annak ellenére, hogy üzleti ügyei és közéleti kötelezettségei sok idejét vették igénybe, mindvégig szerető és gondos apja volt gyermekeinek.

Sajnos neki sem adatott hosszú élet. Egy korábbi lovas szerencsétlenség következményeként érte a halál Sopronban. Felesége mellé temették, abba a fertődi sírkertbe (Sírdomb), amit annyi szeretettel tervezett kettejük számára. Sírkövén a neve, születésének és elhalálozásának idején kívül csak egy szó van még: CREDO (Hiszek).